Sziasztok! :) Ha kíváncsiak vagytok a folytatásra, tartsatok velünk. Jó olvasást! 

2.

 A világunk percek alatt eset szét darabjaira. Vajon mi is történt pontosan? Én csak a régi mesékből ismerem a "jövő városait", - így emlegették a tehetősebbek.  

 Ha hallottad volna miként kezdődött el valami még újabb, mint amit már láttál, nem hinnél a szemednek. Tátott szájjal hallgattam végig, be akartam lépni egy új világba. Ám évek múltán már nem vonzott az ötlet, hogy magam mögött hagyjam az otthonom és a technika ördögi világába meneküljek.

Akik évszázadokkal a mi korunk előtt élhettek, talán így hívhatták; A Jövő. Nekünk ez a jelünk, 2207. De a Föld nem olyan csodás, mint akkor lehetett.

 A találmányok életre keltek,a kormány még többet akart, jobbat, nagyobbat, hatékonyabbat, egyszóval a tudósok, kutatók, fejlesztők, minden olyan ember zsebébe vándorolt a pénz, akik hasznosak voltak az emberiség számára. Mindent a jövőnk érdekében tettek. Legalábbis ezt állították... De, ha az emberek nem értenek egyet, hatalmas káosz lehet belőle, mint kiderült. 

 Még kicsi voltam, de a világban ez volt a legnagyobb probléma, a kormányban nagy vita zajlott, mégis mennyit fejlesszenek, hogy ne okozzanak semmilyen kárt a környezetben. Az eredménye nem más lett, mint katasztrófa. Nem olyanra gondolok, hogy nukleáris háborút indítottak egymás ellen, nem a fegyverek csatája lett. A természet és az intelligencia háborúja.

 Két táborra szakadt a világ, akik támogatták a fejlődést és akik nagyban hátráltatták.

 A zöldek, magukat csak Naturus-nak hívták, mindent elkövettek annak érdekében, hogy minél előbb visszatérjenek az emberek a természetes környezetükbe, az anyatermészet fontosságát hirdették. Jelszavuk szerint „ A Föld nem az emberé, hanem az ember a Földé.” Ám nem arattak sikert.

 Oda se figyeltek a környezetvédőkre, különféle szervezetekre, akik figyelmeztetni próbálták őket, hogy baj lesz.

 Egy roppant bonyolult rendszerrel védték a nagyvárosokat. Mesterséges hálóburoknak csúfolták a közemberek. A városokat ez által megvédték, a burok megszűrte a levegőt a káros anyagoktól, így a városlakóknak nem volt mitől félniük, nem őket fenyegették a természeti katasztrófák. Biztonságban voltak, elszigetelődtek. Nem csak a világtól. Egymástól is.

 Akiket nem vonzott a nagyvárosi élet, nem búsultak, hogy kirekesztették őket, ugyanúgy éltek, mind azelőtt, közben panaszkodtak még, hogy nem látják őket szívesen a búrokon túl. Ők voltak a BIO gazdálkodás hívei, csak akkor hívták őket, mikor a szükség nagy úr volt. Növényeket szállítottak a fővárosokba, vagy éppen amit eladásra vittek. Környezettudatos élet reményében teltek mindennapjaik.

A feszültség csak úgy terjengett a megszűrt levegőben a gazdák és farmerek között. 

 Aggasztó volt a közhangulat, csak fokozódott világszerte. Sorban tűntek el nyomtalanul a személyek, és a metropolisok lakóival kezdve, nem olyan feltűnően, de érezhető volt, hogy senki nem akarja kirakni a lábát a luxusvillájából. Vidéken ez az arány csekélynek mutatkozott. Ebből indult ki a földrengésszerű vita. Így már meg voltak az elkövetők, csak egy bűnbakot kellett keresni.

  Az meg már főleg rossz gondolkodásnak számított, ha valaki szembe mert szállni az előkelők tömegével. Na meg még ha a földművelők közül kerültek ki.

Helena R. és Emma W.